A tragédia perceiben nagyon nehéz bármit is leírni. Legfeljebb az emlékek tárházából lehet egy-egy villanásnyit felhozni. „Koló” - hiszen mindenki így hívta - kivételes pályafutást mondhatott a magáénak, amihez páratlan emberség is csatlakozott. Nyilván nem mindig örült, ha az újságírók rohamait kellett állnia, de ezen a fronton is megállta a helyét. Mentes volt a sztárok allűrjeitől. Majd mindig mindenkinek a rendelkezésére állt. Ha néha mégis nehezére esett a beszélgetés, legfeljebb csak annyit mondott: a többit már úgyis tudod, hiszen mindent tudsz rólam. Egészítsd ki, ahogy jónak látod.
Kolóról valóban sokat is lehetett tudni. A Bp. Spartacusban adta a kezébe a kenulapátot Nótárius József, de még ifjúsági korában átigazolt a Csepelbe, ahol - egy év szünettel, amikor Fábiánné Rozsnyói Katalin csoportjában készült - azóta is Ludasi Róbert vezette az edzéseit. A világbajnokságon 1991-ben, Párizsban mutatkozott be, ahol a két kenu négyesben indult, s vb-újoncként 5. és 6. helyen végzett.
Egy év múlva már kiharcolta az olimpiai indulás jogát is, ekkor a két páros számban – mindkettőben Pálizs Attilával - versenyzett, s ötödik, illetve hetedik helyen végzett. Egy év múlva talált rá partnerére, Horváth Csabára, akivel az elkövetkező években rendre maguk mögé utasították a világ legjobbjait.
Diadalmenetük 1993-ban kezdődött, amikor 500 párosban először győztek együtt, de Kolonics tagja volt a győztes négyesnek is, s egyes kenuban 500-on ezüstérmet is nyert. 1994-ben, három számban is együtt indult Horváthtal a két rövidebb párosban és a 200-as négyesben összesen három ezüstöt nyert, aranyérmet pedig az 1000 méteren induló négyes győzelme után.
Ha pusztán a megszerzett aranyérmek számát tekintjük, az 1995-ös Vb hozta számára a legnagyobb sikert, Duisburgban ugyanis ötször állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. Kenu kettesben – Horváthtal – mindhárom távon, kenu négyesben pedig a két rövidebb távon. Kilencedik és tizedik világbajnoki címét egyaránt Dartmouthban szerezte, párosban és négyesben egyaránt 500 méteren, s két ezüstérmet is kiharcolt a leghosszabb távú párosban és a legrövidebb távú négyesben. Kétszeres Európa-bajnok, 1997-ben Plovdivban Horváth oldalán, 1000 méteren és a négyesben 500 méteren is az első lett. Két Eb-ezüstjét is itt szerezte az 1000 méteres párosban és a sprinttávon négyesben. Pályafutásának egyik legnagyobb sikerét az atlantai olimpián érte el, az 1000-en megszerzett bronzérem után, az esélyesség terhétől nem összeroskadva, állandó partnerével 500 méteren sikerült elsőként áthaladni a célvonalon.
„Koló” tizenhárom világbajnoki arany után 1999-ben, az egyesben is próbára tette magát, de a kísérlet nem járt sikerrel. Sydney-ben azután a hullámzó vízen mégis egyesben szerezte újabb olimpiai bajnokságát. Ezt követően a fiatal Kozmann György személyében újabb társat választott. Athénban kellemes meglepetésre az értékes harmadik helyen végeztek, majd 2006-ban, a hazai világbajnokságon a legjobbak voltak.
A rendkívül szerény bajnok ugyan már harmincévesen abba akarta hagyni, de végül úgy döntött: megpróbál jól felkészülni Pekingre, ötödik olimpiai részvételére, ahol párjával, Kozmann Györggyel 500 és 1000 méteren is kiharcolta az indulási jogot.
Kolonics csendes, szerény fiatalember volt, akit nem részegítettek meg a sikerek. Mértéktartó módon tudomásul vette azokat, miközben készült a pályafutását követő időszakra. Nem egyszeri alkalommal tette le az angol nyelvvizsgát, hanem szinttartó tanfolyamokon is részt vett.
Megfáradt szíve most felmondta a szolgálatot. Nyugodj békében, Kolonics Gyuri!

Sydneyben!

Egy budafoki iskolai rendezvényen, balról: Kolonics György, Vári Attila, Wichmann Tamás

Kolonics György utolsó párjával, Kozmann Györggyel
(Fotók: JochaPress)
Szerző: Jocha Károly