A Pekingben szerepelt magyar kajak-kenu válogatott egyik legtapasztaltabb tagja a kétszeres olimpiai- és ötszörös világbajnok Vereckei Ákos, aki immár tizenegy éve tartja helyét a világ élvonalában. Az egyéniben és a négyesben egyaránt indult Honvéd versenyző most legalább egy-két hónapot pihen. - Ami az egyest illeti, ebben a számban az általam elért hatodik hely volt a maximum. Ennyit lehetett kihozni belőle az adott helyzetben - mondta Vereckei. - Az „adott helyzetben” szavak azt sejttettik, lehetett volna ez esetleg másként is. - Egy hónappal az olimpia kezdetét megelőzően tudtam meg, hogy végül én is ott lehetek Pekingben. Ennyi időm maradt - nem csak nekem, másoknak is, akik hasonlóan válogatóztak -, hogy ismét új erőre kapjak, hozzam magamat formába. Márpedig ez a négy hét kevésnek bizonyult, s ezt mindenki tudhatta előre is. A riválisaimnak ezen idő többszöröse állt rendelkezésére: egyesek négy hónappal előbb már biztos utazók voltak, megint mások már 2007-ben az olimpiára készülhettek. - Az öt aranyból végül kettő lett - igaz, Baráth Etele elnök közvetlenül a versenyek előtti percekben már csak ennyiről beszélt. Amikor pedig megszületett a második aranyérem, azt mondta: „Ezzel az arannyal minden rendben van a sportágunkban”... - Pedig nem sokkal előbb még a női szakág három első helyével, valamint Vajda Attila és a Kammerer Zoltán-Kucsera Gábor páros győzelmével is számoltak.- A három „elrepült” aranyérem sorsában igen komoly része van Sári Nándor mesteredzőnek, akinek csoportjától a várt négy helyett egy arany „érkezett”. Mégis kitüntetésre méltónak találták.

- Ami az egyest illeti, ebben a számban az általam elért hatodik hely volt a maximum. Ennyit lehetett kihozni belőle az adott helyzetben - mondta Vereckei.

- Az „adott helyzetben” szavak azt sejttettik, lehetett volna ez esetleg másként is.

- Egy hónappal az olimpia kezdetét megelőzően tudtam meg, hogy végül én is ott lehetek Pekingben. Ennyi időm maradt - nem csak nekem, másoknak is, akik hasonlóan válogatóztak -, hogy ismét új erőre kapjak, hozzam magamat formába. Márpedig ez a négy hét kevésnek bizonyult, s ezt mindenki tudhatta előre is. A riválisaimnak ezen idő többszöröse állt rendelkezésére: egyesek négy hónappal előbb már biztos utazók voltak, megint mások már 2007-ben az olimpiára készülhettek.

- Mégis, mennyi időre lett volna szüksége?

- Legalább két hétre, hogy egy kis pótalapozást elvégezhessek, ami a maradék négy hétbe már nem fért bele. A májustól júliusig tartott versenysorozat ugyancsak kivette az erőmet, amire a szövetség szakembereinek számítaniuk lehetett és kellett is. Ám ez így volt a legkényelmesebb, hiszen „öt tuti” arannyal számoltak, a többi szám meg „majd elmegy valahogy” alapon működött.

- Az öt aranyból végül kettő lett - igaz, Baráth Etele elnök közvetlenül a versenyek előtti percekben már csak ennyiről beszélt. Amikor pedig megszületett a második aranyérem, azt mondta: „Ezzel az arannyal minden rendben van a sportágunkban”...

- Pedig nem sokkal előbb még a női szakág három első helyével, valamint Vajda Attila és a Kammerer Zoltán-Kucsera Gábor páros győzelmével is számoltak.- A három „elrepült” aranyérem sorsában igen komoly része van Sári Nándor mesteredzőnek, akinek csoportjától a várt négy helyett egy arany „érkezett”. Mégis kitüntetésre méltónak találták.

- Az elmondottak Önt különösebben nem vígasztalhatják. Az előre tudott rossz formaidőzítést követően, az egyéniben elért hatodik hellyel, harmincegy évesen milyen ambíciói maradtak.

- Mindenképpen új edzésszisztémát akarok kipróbálni! Úgy érzem, vannak még tartalékaim, bár a következő egy-két évet illetően elsősorban csapathajókban gondolkodom. Persze ha egyesben is jól megy majd a versenyzést, azt sem akarom feladni.

- Ha már a csapathajókról szó esett, hogyan vélekedik a dobogóról lemaradt egységről, amelybe Önt úgy katapultálták a felmerült kvóta gondok miatt.

- Ez a négyes így, ahogy összeállt, túl sok jóra nem számíthatott, hiszen egyáltalán nem volt versenygyakorlatunk. A másik hajó ugyan kis különbséggel lemaradt a válogatón, annak mégis több esélye lett volna a dobogóra, mint ennek a kvartettnek, mert az hozta volna az edzéseken elért időt versenykörülmények között is.

- Bakó Zoltán szerződése lejárt, nem tudni, valamilyen szinten folytatja-e az edzőséget. Ön kivel készül majd?

- Egyelőre fogalmam sincsen, s még egy-két hónapig egyáltalán nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Az edző szerepe egyébként is igazán csak a tavaszi vízre szállástól kezdve érdekes.

(Fotó: JochaPress)

Szerző: Jocha Károly